Blog Station

Maradandó élményként tekinthetek vissza a Two more quarters-re, az biztos. Pont ezért kezdem azzal, hogy már a látványa is kellemesebb a Three more quarters-nek.
Sőt, megkockáztatom, hogy köze nincs is hozzá, mert hogy..

Lehetne az az alapvető kérdés, hogy mit ér az élet elvetemültség nélkül?!
Mi ez, ha nem az?

Lássuk be, szerintem nem erre gondolunk, mikor azt mondjuk: “uhh de jóól néz ki”.
Úgy képzelem, hogy abban a bizonyos messzi-messzi galaxisban, és annak is egy peremvidéki űrkikötőjének kocsmájában ez kerül eléd a pultra. Trifóbiások, vigyázat…

Életem első black IPA-ja. Nem lettem a stílus rabja!
Kinézetre ne tagadjuk, hogy tényleg kölcsönöz némi tiszteletet, főleg ezzel a dobozzal (később bővebben róla..). A hab kb. a fotó elkészültéig nézett ki így, aztán apadni is kezdett gőzerővel.
Első szippantásra szinte semmit nem éreztem, mondjuk, hogy semmilyen illata volt. Aztán véltem felfedezni mégis valami gyümölcsjegyes pörkölt kávét, valahol minden alatt egy kis lekváros beütéssel – hogy milyen lekvár, arra nem sikerült rájönnöm –. A citrusokat végképp nem találtam benne. Némi melegedés után, ha nagyon beleszippantasz, elkezd porzani a holland kakaópor az orrodba, szóval kezdi is azt adni, amit elképzelünk hozzá.

Valamiért nem sok Verdant-ot ittam eddig,de amiket kóstoltam,azok mind nagyon ízlettek. Nyilván,mind ipa volt,hisz az angol főzde abban igazán erős. Ez a Fresh Hop 2025 egy 6%-os West Coast, mely a leírás szerint az őszi komlószüret emlékét idézi fel a bágyadt napsütésben...

Egy komlós sör! Megmondták, hogy így kell ezt. Nem kell csicsázni, juicyzni, kell egy jó komló, egy jó recept némi vízkémiával és hozzáértéssel, és tessék!   Vállalom a kövezést, de ha ez az egy komló Új-Zélandi mint a Motueka, én már dörzsölöm a tenyeremet. Továbbá a figyelmesség ne továbbja hogy glutén mentesen is kidobnak egy ilyen szinten iható sört.

A holland Uiltje sörfőzde dobozait a vicces baglyokkal távolról fel lehet ismerni. Egységes, harsány, képregényszerű, tele popkulturális utalásokkal. Ha csak a dobozokról lenne szó, akkor számomra ők lennének az egyik legjobb sörfőzde, de eddigi tapasztalataim alapján a szép dobozok nem mindig rejtenek kiemelkedően jó söröket. Korrekt, amerikai stílusú ipáik finomak, de nem rohantam vissza a Drinkstationbe egy újabb doboz sörért.

Egy 7 (!!!) ikonikus főzdét összehozó, országhatárokon átívelő kollaborációnál az ember automatikusan feljebb tekeri az elvárásokat, főleg, ha olyan nevek vannak terítéken, mint a jelenleg hatalmas hype-nak örvendő amerikai Freak Folk Bier és Deep Fried Beers, a Kanadában egyre meghatározóbb pozíciót kiépítő Messorem, vagy az itthon is jól ismert Omnipollo. 

Az edinburgh-i főzde a modern sour-vonal egyik európai úttörője. Söreik brutális mennyiségű gyümölccsel készülnek, élénk színekkel és sűrű, már-már desszertszerű textúrával. Olyan söröket gyártanak, amelyekre az ortodox sörfanok — akik szerint csak a pilsner az igazi — vérben forgó szemmel kiáltják: ez nem is sör, ez csak pacsuli!

Mint olyan sok európai főzde sztorijában, a Sudden Death-nél is megjelenik egy visszatérő elem, hogy voltak az USA-ban és söröztek, majd hazajöttek és elkezdtek sört főzni, véletlenül meg pont jól is. Mi meg itt az öreg kontinensen élvezzük az egészet. Az alapító srácok, Olli és Ricky nagy jégkorong fanok, és ez a rajongás az alapja a főzde ikonikus logójának, és magának a névnek is. Hirtelen halál, ami elvileg a hokiban a hosszabbításban szerzett első győztes gólra utal.

A mostani tesztalany, a Never Ever More, a Sudden Death és a Pühaste szerelemgyereke. Az észt főzdék híresek az igazán jó stoutjaikról, szóval reményeim szerint ez sem okoz csalódást, bár a 8,5% nálam még csak belépőszint az imperial stoutok világába.

Már a sör neve is szisszentésért kiált, de a fantázianév szerencsére nem csak marketing (még ha egyébként a Verdant designok önmagukban is szemet gyönyörködtetőek, én legalábbis nagyon kedvelem őket, az érdes faktúrájú címkéikkel együtt).

Mit várhatunk egy sörtől, aminek főzésében és megtervezésében akkora nevek vettek részt a Verdant mellett, mint az Omnipollo Svédországból, a Great Divide az USA-ból, vagy a Messorem és a Bellwoods Kanadából?! Mi a lényege ennek a megakollabnak, és mi is van mögötte?! Mert hogy nem 7 főzdében készült egyszerre…

Lévén, hogy a Verdant Európa egyik legmagasabb minőségű sörfőzdéje, nem sűrűn okoz nagy meglepetéseket. Ahogy ez kiderült most sem! Csak azt hozta, amihez ért és amit tud – meglátjátok, miért…

Amikor a sárkányhajók feltűntek a ködös angolszász partokon, aligha gondolta volna bárki, hogy évszázadokkal később a kardokat felváltja a főzőüst, és olyan sörök készülnek svéd–angol kollaborációból, mint a Create Dangerously.

BrewDog mint klasszikus craft nálam már nem állja meg a helyét egy ideje. Tudom, tudom, Európában nincs definiálva a craft, az USA-meghatározás szerint meg minden is belefér.

És azt is érdemes tudni, hogy alapvetően beleesik a „kritériumokba”, amelyek határolják, hogy egy főzde craft vagy nem. Ezt a témát fel kell hozzam, mert ebben a világban viszonylag gyakori, és fontosnak tartom objektíven – de itt csak röviden – „feltárni” a nagyérdemű előtt is szerény véleményemet (amivel nem vagyok egyedül).

Jól emlékszem az első árpaborra, amit valaha megkóstoltam. Illetve arra nem emlékszem pontosan melyik volt, de az élmény feledhetetlen. Fűszeres délszaki mágia egy alapvetően északi italban, megkóstoltam a sört, ami komplexebb a legtöbb bornál, mintha az addigi sok sörkarakter, amit kóstoltam, mind csak hétköznapi ember lett volna, szakállas vagy kopasz, munkás vagy értelmiségi, konzervatív vagy punk, de hétköznapi életnagyságú figurák, és akkor megkóstoltam a barley wine-t, és egy három méter magas földre szállt isten állt előttem. 

Szelíd szarvasűnő szaglássza a vadász hátsóját ezen az idilli borítón, aki valami teljesen rossz irányba tartja az íjat. Mindenesetre ismét itt a vadászszezon, és feltűnnek a Drink Station polcain a levadászandó nagyvadak, melyek közül ez egy igazán királyi példány!

Nem sikerült megfejtenem, mit akar jelenteni a telefonba ordítozó lila szőrös grincs a címkén, de gondolom a "big, stupid" vonalat akarja ábrázolni, ordítva üzenvén, hogy ezt a sört karikaturisztikusan erősen komlózták. Márpedig a Verdant nagyon ért a komlózáshoz - lássuk, mit főztek ki a Puttty alkotói a Big Stupid Westy ötödik verziójára - amit Nelson Sauvinnal fűszereztek.

Régen húztam volna a számat egy ilyen Csillagok Háborújás fan-sörre, de miután párat megkóstoltam, tudom, hogy megbízható, korrekt minőséget képviselnek, úgyhogy bizakodva nyúlok a dobozhoz, miután kigugliztam, mit is jelent a címe: az 1000 yardos tekintet kifejezés a második világháborúból származik, és a sokkot kapott katonák üres tekintetét írja le, akik üres tekintettel bámulnak a világba. A kifejezés új árnyalatot kapott a Star Wars univerzum klón-rohamosztagosai után, akiknek semmiféle sokk nem kellett ahhoz, hogy üres tekintettel bámuljanak a világba.

Egy 14%-os stout nem így szokott kinézni. Vajon miért hagyja ki egy sörfőzde az alkalmat arra, hogy megfogalmazza a maga démoni/elegáns/luxus/arisztokratikus stout-designját? Egyszerű: más kapura játszanak. A stout nekik nem azt jelenti, amit nekem, és gondolom nem is nekem akarják eladni. De azért a stout az akkor is csak egy stout, mégha formabontó/forradalmár/polgárpukkasztó sörfőzde is főzi.