Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Sudden Death: Lübecker Kellerpils

Sudden Death: Lübecker Kellerpils
A kellerbier a német sörfőzés titkos fegyvere. Szűretlen, gazdagon habzó, testes, száraz, malátás, aromakomlós, egész-estés finomság, ami mindennek ellenére nem hódította meg a világ többi részét. És valószínűleg nem is fogja – a szűretlenség ugyanis avval jár, hogy a sörben fogyasztáskor még működnek az élesztők, akárcsak az angol real ale-ben, így nemigen stabilizálható és nehezen szállítható komolyabb távolságokra. Abban is hasonlít a real ale-re, hogy az erjedés bedugózatlan (ungespundet) fahordókban történik, a termelődő széndioxid pedig elszáll, így a végtermékben nem sok vagy éppen semennyi karbonáció nem marad. Hagyományosan kőkorsóból (stein) isszák árnyas sörkertekben literszámra. Emellett persze folyton történnek erőfeszítések palackozásra, és ekkor mégis belevarázsolják a szén-dioxidot, és kicsit meg is szűrögetik és már mindjárt nem is az igazi, de azért még mindig nem rossz.

A Sudden Death konzervatív megjelenésű kellerpilse világos szalmasárga sör, közepes erejű, hófehér habbal. Ódon komlóillatát némi zöld, finoman szúrós gyógynövényesség teszi izgalmassá. A korty beköszöntésképp finoman pezseg és gyöngyözik, majd hamar előrántja a komlót, ami nagyon ismerős: észki zord bogyós, egreses és elegáns, mint egy korai BrewDog, mielőtt belezuhan a kakaós keserű-komlós de szépen kiegyensúlyozott végződésbe. Se nem túl édes, se nem túl száraz.
Majdnem klasszikus kellersör, de azért érződik, hogy ez itt most nem az igazi, csak el van játszva. Kicsit túl is van húzva: túl élesek az ízek, túl sűrű a textúra.
Különben nagyon kellemes, bármilyen alkalomra iható sör: hozza a keller selymességét, és még az ízprtofilja is belefér a pilzenibe, bár némileg gyümölcsösebb az elvárhatónál, és elég meglepő, hogy a komlózás a skót ipákra emlékeztet.