Málnalészínű sör, hamar múló fátyolhabbal, illata a napcsókolta, szottyadt málnáé, vagy talán áfonyáé... így tél végén nem igazán frissek a gyümölcsélményeim, de hát tegye fel a kezét az, aki pontosan tudja a gasztro-kisagyában pörgetni a különféle gyümölcsízek pontos profiljait (kezek lendülnek a hátsó sorokban). A mélyben fenyegető szúrós komlók.
A korty kellemesen könnyed, valami sokkal durvábbra számítottam. Fanyar gyümölcsízzel indít, valamiféle általános gyümölcsfanyarsággal, ami a széthabzás közben enyhe fás jegyeket áraszt szét a nyelven, majd előfárad a komló tompa keserűsége, és hozzásimul némi lagymatag vanília, így lesz belőle ivólé – generálbarackos ízű – napköziseknek. Úgy fest, ezúttal a Vault City nem akarta bántani a napköziben ragadt rajongótáborát világító savakkal (melyekhez amúgy csodálatosan értenek), és így mielőtt véletlen valamiféle hatás vagy igazi karakter létrejöhetett volna ebben a sörben, nyakonöntötték vaníliával és cukorral.
Ezek a smoothie sourök rég nem hasonlítanak a hagyományos sörélményre, de ez most egy smoothie sourre sem hasonlít, de azt hiszem üdítőnek sem az igazi. Valaki magyarázza már meg, kinek áll érdekében candy shoppot csinálni a craft beerből? Vagy azt, hogy miért kell mindenképp sörrel itatni azt, aki valójában banánturmixot akar inni?
