Tekintélyesen ül a poharamban ez a tömör, komoly hazyness, krémfehér magashegyi habkoronával. Az illata a frissen feltépett komlószsáké. Az ember első pár sörfőzdelátogatásán érezhet hasonló erejű zsibbasztó növényi varázslatot, illóolajoktól nehéz sűrű illatfelhőt.
A korty éles édességgel harap, majd rögtön a keserű oldalára fordul, és jó hosszan eltart, míg végigérsz ezen a keserűségen, hogy visszanézve meglásd mennyire keserű is ez a sör valójában. És ebben a visszafordulásban nekem megadatott a megértés apró morzsája. Hogy noha sosem voltam igazán édes szájú, valójában sok édes sört megittam, és, hogy ez maga a craft-beer bűnbeesése, hogy annyira vágyott a komlókeserűségre, addig feszegette a komlózhatóság határait, hogy ahhoz a rengeteg komlóhoz már kénytelen volt rengeteg édességet is produkálni, hiszen különben egy bizonyos szint után már nem lesz keserűbb egy sima sör, ahhoz egyre édesebb sörök kellenek, melyeknek édessége előtt, mint valami vásznon, ki tud rajzolódni a komló valódi tragikus szépsége, a keserű galaxisok irdatlan mérete. Így végül, noha komlókeserűre vágytunk, és meg is kaptuk, kaptunk mellé olyan édes malátatesteket is, melyekre pedig sosem vágytunk, és a rengeteg komló nélkül nem is volnának fogyaszthatóak.
A Putty zöldséges, földközeli komlója hatalmas és kövér, és hasonlóan kövér malátamatracon hempereg. A savak is szépen túltelített egyensúlyban énekelnek. Pattanásig fújt gumimatrac a tűző napon – ezt már nyilván azért írom, mert hat rám a doboz designja, melyen szintén pattanásig fújt lufibetűk feszítenek. Minden kövérség ellenére jó száraz sör, a komló pedig tényleg rengeteg, de szépen szabályozott jelenség, teás tanninokban érik össze, és ez így együtt nagyon könnyen csúszik a veszélyes alkoholfok ellenére. Tényleg tökéletes sör, és a hazy IPA stílus királynője.
Verdant: Putty
Mitől lesz híres egy craft-beer? Attól, hogy a sörfőzdében úgy döntenek, erre a sörre mutasson rá a maketing-ágyú? Fura napon főzik, vagy fura zenét hallgatnak közben, magasra tekerik az alkoholt, túltolják a komlót és feláldozzák magukat egy őserdei komlóoltáron, eseményt csinálnak a csapra veréséből, vastagon árazzák, látványosságot, státusz-szimbólumot faragnak belőle, illetve megpróbálják emberi tulajdonságokkal felruházni, laza, sármos, szexi vagy éppen viccesen ördögi karaktert faragni belőle? Vagy attól, hogy egyszer főztek valamit, aminek a csodájára jártak az igazhitű sörivók, és aztán a népi buzgóság csörgedező csermelye hízott akkora folyammá, hogy a gasztronómiai csoda helyszíne zarándokhellyé avanzsált, amire persze az internet és általában a média rávetette magát és megtette vele az egyetlen dolgot, amit szokott tenni: torzít, nagyít, hamisít, megcsócsál, benyálaz, bepuhít, előrág, hogy végül tökéletesen letisztult tartalomként segítse a hatalmas pénzautomata minél hatékonyabb működését. De amúgy nem tök mindegy? Végül úgyis ugyanaz van elótted: egy sör, amit minden bizonnyal meg fogsz inni.
