A színe lehetne egy masszív New England IPA-é, mélynarancs és ködös, hamar múló, de könnyen újraszerveződő sárgás habbal. Illata karakteresen fanyar – nagyon is felidézi a hombárt, pajtát, mezőgazdaságot, annak is a fésületlenebb végét, vadalma és vadélesztő, megvan: egy oud bruin, egy flamand vörös sör illata, annak jellegzetes vadélesztő és baktériumkoktéljával. Csak itt mélyből üde almaillat szivárog alá.
A kortynak a legfinomabb szüretlen almalé jellege van, amit üdítő fanyarság, végül hibátlanul könnyed magkeserűség követ. Lenyelés után még jobban ízlik. Nagyszerű szájérzetet hagy maga után a csodásan csipkelődő gazdag karbonáció.
A legüdébb kesernyés fanyarságot hozza, egyértelmű és természetes – talán a legjobb cider, amit ezidáig ittam. Komplexitásban még biztosan lehetne messzebb menni, de magától értetődő természetközeli üdeségben ez lehet a top. Pont, hogy Árkádia, at its best!
