Mostani tesztsöröm egy ideje már felbontásra vár. Több alkalommal is úgy nyitottam ki a hűtőt, hogy „na, most elérkezett a pillanat”, de aztán mindig más palackot vettem ki. Pedig a La Trappe söreit előszeretettel fogyasztom, ráadásul a Nillis a világ legelső 0%-os trappista söre. Szóval akár vonzó is lehetne, de az alkoholmentes sörökkel eddig nem igazán volt jó tapasztalatom.
Persze van az az élethelyzet, amikor lehet létjogosultsága. Nálam most egy keményebb másnaposság hozta el ezt a pillanatot. Folyadék- és ásványianyag-pótlásra ilyenkor pláne oda kell figyelni, tehát minden előítéletemet félretéve rászántam magam a kóstolásra. Nézzük tehát, milyen sört készítettek ezek a derék holland szerzetesek!
Az üveg formája és címkéje a szokásos La Trappe-dizájnt követi. Ízléses, kifinomult, semmi hivalkodás. A Nillis név a latin nihil (semmi) szóra utal. Találó névválasztás egy 0%-os sörnek.
Poharamba töltve megcsodálom szép borostyánszínét. A tömör, halványsárga hab tovább fokozza örömömet, de sokáig nem gyönyörködhettem benne. Hamar összeesik, majd leheletnyi vastagságban végig a sör tetején marad.Szóval kinézetre minden rendben. Szép, tetszetős ital. Viszont az illata nem ver orrba. Halványan érezni a malátát, na meg az alkoholmentes sörökre jellemző furcsa szagot.
Itt már egy picit kezdett a bátorságom alábbhagyni.Elmondtam gyorsan egy Miatyánkot, majd nagyot kortyoltam. Az íze minden balsejtelmemet beigazolta. Eleinte nem is tudtam meghatározni, mit érzek. Az első pillanatban csak annyi jutott eszembe: ez bizony rossz. De ennyivel nem lehet lezárni egy tesztet, így tovább kortyolgattam. Néhány perc múlva azonban elkezdtünk összebarátkozni, és felfedeztem a különböző ízeket.
A malátaalap adja a sör gerincét, kézen fogva hozza magával az aszaltgyümölcsös, mazsolás édességet. Aztán megjelenik egy csipetnyi fűszeresség. Ez az enyhe kesernyés érzet jól ellensúlyozza a maláta édességét. A legvégén pedig a fűszeres aroma ismét édesbe fordul, tapadós, grillázsra emlékeztető ízt hagyva a számban.
Jó kis hullámvasút. A rengeteg karamellizált és pörkölt malátának köszönhetően valóban testes lett a sör, nincs meg a mentesekre jellemző vizes érzés, és több-kevesebb sikerrel az alkoholmentesek szokásos mellékízével is felveszi a harcot.
Kategóriájában ez egy kifejezetten jó sör, de én továbbra is inkább az alkoholos söröknél maradok. Ha pedig felmerülne a kérdés, hogy innék-e még ilyet, csak annyit válaszolnék:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…
Á, nem.
-Csizma-
