Ugye megvan az az érzés, amikor meglátsz egy sört, és azt mondod, hogy: nem tudom milyen, de Omnipollo, szóval jöhet! Én sem voltam ezzel másképp.
Alapvetően sejtettem, hogy itt nagy bajok nem lehetnek, leszámítva azt, hogy rövid időn belül a doboz üres lesz. De addig is: szisszen, tölt, megszagol, megbolondul.
Gyilkos illatfelhők szabadulnak ki, passiógyümölcsök friss illata körbejárja az orrjáratokat. Kb. azonnal, ahogy ebből a komplex illatfelhőből elkezdesz kilátni, jön az újabb hullám. A megjelenése azonnal elkezdi hergelni az ember ízlelőbimbóit. Alapvetően egy krémes, sűrű állagot mutat, nem kevés buborékkal, viszont minimális, gyorsan illanó habbal. Itt én úgy gondolom, megint teljesen mást érzek az ízben, mint amire számítottam.
Azonnal egy könnyed, üdítő érzés terít be, és semmi sűrűség, semmi! De ugyanakkor, ha lehet így mondani, van egy súlya a kortynak, részint talán a szénsav játszik közre benne. Finom gyümölcsös édesség táncikál a szájhúzogatós savanykás elemekkel. Nagyon szépen beazonosítható benne a passiógyümölcs és az áfonya.
A korty kezdeti édes ízei, miután szétterjedtek, teret engednek egy teljesen más világnak. Ezen a ponton kezdem el először realizálni, hogy sör van a számban, csodás összhang a savanykás és szénsavas, kicsit vizes gyümölcsös ízek között, majd legvégén trappolva megjön a 6%-os alkohol is.
Most mit írjak, eddig is tudtuk, hogy megőrülést, végtelen precizitást és hasonlóakat várhatunk svéd cimboráinktól. Ez csak egy ezek közül, amit ha megkóstolsz, minden világossá válik.
-Borsós Bence-
