Erősen vörösréz, narancsos színű tükörtiszta sör könyű kis krémfehér csipkés habbal. Illata klasszikus angol kekszes malátaillat.
Üdítő, éppenhogy csak kesernyés korty, aminek a végén egyszerre jön a karbonáció szúrós fémessége, a komló könnyed kesernyés szárazsága és némi kis citrusos gyümölcsösség. Az amerikai komlók alig érződnek rajta, nem lehetett könnyű ennyire visszafogni a gazdagon adagoláshoz szokott kezeket. Utóíze száraz, kellemesen kesernyés és üdítően savankás. Könnyen iható klasszikus söröcske, talán nem pont egy amber ale jutna róla eszembe, ahhoz kicsit visszafogott a színe és a malátája, de az biztos, hogy tökéletes angol pubba való könnyű innivaló, mondjuk egy mild.
A BrewDog tehát hosszú útkeresés után megérkezett a hagyományos angol pubba, melynek az ajtaját mérgesen vágta be maga után, amikor anno elkezdett nagyon nem hagyományos söröket főzni. Aztán amikor nagyok lettek, elkezdték keresni a craft-beer-ízlés legkisebb közös töbszörösét, és expressízv ízvilágú, mégis könnyen iható söröket gyártani négy kontinensnek. Most pedig visszatértek a pub-sörök világába, és vicces módon nem is a top-ligába, hanem valahová a középmezőnybe, az Old Speckeld Hen és társai fölé egy hajszálnyival – ezzel a kicsit olcsónak ható, nagyon iható, igazából semmi extra sörükkel. Érzesem szerint a Fuller's pl. ennél mindig többet akart kihozni a kocsmába szánt söreiből is. Az is igaz, hogy ez nem egy könnyű pálya. Egy ilyen könnyed sörnél, amit nem vasal meg a masszív maláta és nem tölt fel a kövér komló, nagyon sokat számít a környezet, a sör aktuális állapota, a szájíz és más apróságok. Ez mindössze annyit jelent, hogy érdemes többször is visszakóstolni, hátha egyszer megcsillan benne a titkos szépség, amit csak sejtünk.
