Szép, mélyaranyszínű sör könnyen múló fehér habbal. Illata parfümös maláta, a mélyben megfontolt kis kakaós komlóillat. Az íze nagyon kerek, harmonikus egész, nehezen analizálható kellemes korty – hibátlan és visszafogott balansz – a két fő összetevő teljes harmóniában alkot egy szétválaszthatatlan új minőséget. A korty vége felé a könnyed mézízű maláta átadja a helyét a már említett megfontolt kakaós komlósságnak, majd a legvégén egy kis fanyarság tűnik fel, amitől aztán igencsak jó ivásúvá válik a sör – ahogy lecsúszik, már várod is a következő kortyot. Tehát a végig visszafogott komló az utóízből teljesen eltűnik – kifejezetten ajánlott sör azoknak, akik nem rajonganak a komló keserűségéért.
Nincs óriás karaktere, de ami van az elegáns, kicsit régimódi és egyszerű, ez inkább egy strukturális sör, nem az íz a lényeg, de nagyon is élvezhető a korty szerkezete, a gyöngyöző habzás, a test könnyedsége, a karbonáció selymes gyengédsége és a fanyarság egészségesen szomjoltó minősége.
Merem állítani, hogy Dreher Antal is élvezné – ezt a sörfajtát ugye ő találta fel, a brit típusú gyöngéd malátázógép és a bajor lágerélesztő szerelemgyerekeként. Ez az a sör, ami elindította az aranyszín lágerek forradalmát, és egy évtizedre szinte egyeduralkodó lett Európa nagy urbánus központjaiban, mielőtt a sokkal aranyszínűbb Pilsner Urquell a század közepétől le nem taszította trónjáról.
Cloudwater: Vienna Lager

Végre egy nem IPA, és végre nem egy sör, ami a kúlság és a forradalmiság Kancsendzöngájaként tetszeleg. Már a design is szól előre, hogy itt nem valami nagy gyümölcsös világmegfejtés vagy gasztronómiai horizontváltás lesz, csak simán egy hagyományos értelemben vett jó sör, kicsit bumfordi kelet-európai hangulatban, benne némi bácsi-csoszogással, kocsma-ajtó nyikorgással, és úgy általában elfogadva, megbocsájtva a világ tökéletlenségét, és belátva, hogy egy sörnek nem feladata lehozni a csillagokat az égről, elég ha az, ami: egy fél liter jó sör. A csillagokat neked kell lehoznod, de közben legalább nem porzik a gigád.