Ködös, rézsszín sör magasra tornyosuló, majd gyorsan lappadó fehér habbal. Illata kandis cukor, koriander és a sorachi ace némileg perverz, kénes, fás illata, meg némi narancs, sőt kandírozott narancs, ezzel együtt nem fullad illatokba, rendesen sörszerű, és egyenesen klasszikus sörszerű.
Az első korty nem egyértelmű, és nem kifejezetten üdítő. A sok íz stimmel, de a test kicsit vizes, boros, alulkarbonált, a végére pedig komoly tehertételként nehezedik a sűrű, komlós keserűség. Ettől függetlenül szép, elegáns és klasszikus belgian blond ízei vannak, ha elengedjük a frissítő habzás hiányát, akkor jól fogunk szórakozni: szórakoztató, ahogy a korianderes, kemény fás keserűség – amit amúgy szintén a sorachi ace ad (a sör műfaja is csak ettől Japanese, hiszen a Sorachi egy japán komló) – átfordul egy klasszikusabb, gyümölcsösebb komlókeserűségbe, majd a szép karamelles háttér előtt egészen a kakaópornál is szárazabb, és keserűbb utóízbe, ami végül pillanatok alatt tovatűnik.
Van némi egzotikus, feminim, fűszeres finomkodó beütése, de közben a legklasszikusabb keserű sörízek állnak vigyázzba. Javára írható, hogy egy cseppet sem édesebb a kelleténél, viszont az alkoholos, boros test nekem nem igazán szimpatikus. És – azt hiszem, ilyet még sosem írtam le – kicsit mintha túl sok íze lenne, úgy értve, hogy az íz olyan merész ívet ír le a nyitástól az utóízig, hogy azt a szájnak már némileg fárasztó összeraknia, és egyszerűen nehezen áll össze egy ízélménnyé. Persze, ki mit vár egy sörtől: lehet ez nagyon szórakoztat is!
