Szűretlen, matt, sárgás folyadék gazdagon gomolygó, de hamar csökkenő habbal. Illata mesebeli mézes, maracujás és nedves komlós, „komlós-zsák” (hop-sack) így hívják ezt az illatot, ami olyan, mintha beledugnánk a fejünket egy komlót tartalmazó zsákba.
Búzát vagy moszatot egyáltalán nem érzek. A teste kicsit tejszerű, és ebben a közepes testben szépen harapható de mégis könnyed iható karbonáció.
Az elején citrushéjas jegyek uralkodnak és mintha egy New England IPA-t innék, de aztán hamar belép a komlókesrű. Először nem túl elegánsan, kicsit főzelékesen, de aztán kiélesedik és ahogy a test pezsgése kiadja a buborékait, egy nagyon szép kekszes-mézes-fűszeres-fügés belgasör-ízben csúcsosodik ki. A lecsengése kellemesen és visszafogottan komlós, szépen itatja magát.
Jó ez a sör, csak éppen se moszatot se búzát nem találtam benne, de így sokadszorra visszakóstolva – lassan egy üres pohár mellett – kezdem azt gondolni, hogy a főzelékes komlóíz az volt maga a moszat. És, hogy Bodegravenben, a De Molen főzdében akkor is inkább a terroirhoz jobban passzoló belga wit stílusban főznek, amikor bajor búzát akartak. Ez a sör ugyanis elegáns és könnyed, semmi bajor kenyér vagy banáníz – ott van viszont a jellegzetes citrushéj, mandarinos-korianderes keserűség, ami egy witnek jól áll.
De Molen: Seaweed & Wheat
A 2010-es évek lején a de Molen volt kb. a legnagyobb név az európai sörfőzésben. Masszív stoutjaik és furmányos porterjeik, húzós IPA-ik olyan őszinte és kompromisszummentes minőséget képviseltek, aminek mindenki csodájára járt, és a presztízsüket az egekbe lőtte. Aztán a 20-as évekre számtalan nagyszerű új főzde nyílt és a De Molen kicsit eltűnt a hangzavarban. Mostanában ismét megjelentek a De Molen sörök Magyarországon, és döbbenten láttam, hogy pina coladás meg más koktélos söröket hoznak ki, aminél távolabb semmi sem áll az eredeti krédótól. Aztán megtudtam, hogy Menno, az alapító szívinfarktust kapott és eladta a főzdét a Swinkels sörfőzde-istállónak, melyben rajta kívül még olyan nagyágyúk találhatók, mint a Rodenbach vagy a La Trappe. Ez a moszatos búza már régóta bökte a csőröm, levettem most a polcról.
