Szép fekete sör komolyan tornyosuló világosbarna habbal. Illata csokoládé, konyak és némi savanykás pörkölt maláta. Az íze egy gazdag édes kávéé, kávéscukor nagymamám kiskanalából, ahogy a kávé felszívja magát a kockacukorba csak itt közben a komló is elkezd besűrűsödni, amikor csúcsra ér, akkor elkezd lángolni. De a láng túlzás, inkább fojtott parázslás, ami szépen összecsendül a komló keserűségével. Az összkép igencsak hasonlít egy jól eltalált csilis csokira.
A sör legjobb pillanata, amikor az éles cukorháttér előtt a komlókeserűség feldúsul a csili keserűségével majd összevonja a szemöldökét és sziszegve beléd döfi a csili-fullánkot. Az export porter amúgy is gyarmati műfaj, a gyarmatokon pedig ugye könnyen előfordulhat, hogy bármelyik bot kígyóvá változik a szemed láttára.
De azért nem horrorfilm, inkább kalandregény, ebe a csípésbe nem kell belehalni, csak ijeszteget. Mire a korty levonul, a csili is elcsitul és a konyakos-kávés utóízben már csak az emléke kísért. Ügyes: hoztam is csilit meg nem is. Sörfőzésileg ügyes kis mutatvány, a csilivel nem könnyű bánni, és könnyen szétéget bármilyen kompozíciót, bár kétségtelen, ha valamibe érdemes, akkor az ilyen sűrű, erős sör – akárcsak Németh Anti legendás Napalmja. (https://folyekonykenyer.blog.hu/2013/09/09/2013_a_csili_eve_a_napalm_lett_magyarorszag_kedvenc_sore)
