Frontaal Deer Hunter

Éjfekete sör kávészínű és meglepően virgonc habbal. Illata alapvetően medvecukor és erősen pörkölt, mégis gyümölcsös ízű kávé, talán mondhatni: frissen prökölt kávé és némi gonosz kis alkohol. Masszív sűrűsége ellenére elegáns és sokat sejtető.
Ó, selymesen bársonyosan és édesen csorog le a torkomon az első olajos sűrűségű és ijesztően édes korty. De hamar előbújik valamiféle gyümölcs és végül kicsit meg is csipkedi a nyelvem. Továbbra is kávé, meggy, medvecukor és alkohol adogatja egymásnak az ízlelőbimbóimat, miközben az első ijesztő édességet azt kell mondjam, nagyon szépen visszahozza, és a végére már karakteres lesz, némileg keserű és elfogadhatóan száraz, úgy, hogy alig várja a következő kortyot.
A legszebb benne az a kis csípés a végén, de képtelen vagyok rájönni, mi lehet az. Nem csilli az biztos, nincs hője, nem is csíp, inkább csak szurkál.
Igazábó nagyon szép az egész. Az elején kaotikusan tolakodik az imperial stout összes elképzelhető íze, szinte letapossák egymást, hogy elsőként érjenek a szádba, mintha valamiféle fekete bőségszarut öntenének a nyelvedre, de aztán szépen sorba állnak, mint a gyerekek a karácsonyi éneklésre, és valóban szinte elkerülhetetlenül kerül az ivó ünnepi hangulatba, odakint nagy pelyhekben hull a hó, bent viszont meleg van és sötét, tele titkos csillogással és rejtelmes finomságokkal.