Gyönyörű, mély vöröses, narancsos borostyánszínű sör gusztusos világosbarna habbal. Az illata egészen lenyűgöző és komplex: mézesen csordogáló óarany maláta, fügés, fás, kekszes, süteményesen malátás, és asztalszilvás csoda könnyű pörköltséggel, némi karamell és illatos dohányaromával, valamint a komló izgató fűszerességével. Keresem a hasonlatokat, de az az igazság, hogy a világon semmi másnak nem tud ilyen illata lenni, csak egy nemes, gazdag, erős ale-nak.
És persze a korty, mint oly sokszor egy túlszagolgatott sörben, messze nem olyan komplex. Az első malátaízek hideg mézként vonulnak le a torkomon, de szinte azonnal felvonul a komlógerinc és erősen fogja a kompozíciót, nem engedi elmerülni az illat sugallta fülledt gyönyörökben.
A mézesen csorgó maláta is hamar beszigorodik, előveszi a pörköltségét, és mielőtt a komló istenigazából beütne, egy pillanatra tökéletes csokoládéíze lesz a sörnek. Az utóízben a csoki és a kávé keveredik az egyre szigorodó komlóval, de együtt sem tudják legyűrni azt a csodás, sűrített, érlelt narancslekváros malátaméz-ízt, ami tulajdonképpen a maláta legmagasabb rendű megvalósulása, olyan, mintha folyékony borostyánkövet innánk.
Nem pont ilyen sörre számítottam. Meglepően itatja magát, miközben meglepően komlós. Öt éve érik, a komló mégis izmosan tartja magát, pedig idővel jellegzetesen lohad az ereje, és átadja a helyét a pikánsan érlelődő malátás ízeknek. Csodás élmény most, de lehet, hogy pár év múlva, ha komló kapitány egy kicsit megfárad, közelebb enged a hosszan érő maláta csodáihoz.
