Némileg fura, hogy a barna sört „fehér üvegbe” töltik, de amúgy csinos kis tárgy. Sötétbarna, tükrösen tiszta diópác színű sör csorog a poharamba magasra dagadó piszkosfehér habbal, ami azonban pár perc alatt összeesik. Illata likőrös, medvecukros, süteményes, és a rumot sem nehéz kiérezni belőle, de közben van egy könnyű, száraz pörköltmalátás illata is és nem ígér szárított gyümölcsökkel terhes fülledt érzéki örömöket.
Könnyű korttyal indít: selymes, elegáns karbonáció tölti meg a szám, ami némi csokoládés kitérő után izgalmas, észteres, medvecukros, fás hordósságban kulminál. Majd ezt a kis elszabadult ízkereket két oldalról körbefogja az illemtudó komló és a szigorú, száraz feketecsoki és gyengéden visszakísérik a kórterembe. Ez tehát a lecsengés.
A felsorakoztatott ízekben és illatokban semmi extra: ez businness as usual. A lényeg a szűkszavú, fegyelmezett szerkezet, ami mindezt nagyon könnyen ihatóvá teszi. Nitrogénnel csapolva egy skót kocsmában hibátlan élmény lehet. Ez itt nem craft-beer, ez a hagyományos skót nagyüzem csúcsformája. Bárki számára könnyen fogyasztható jó sör – annak ellenére, hogy barna és rumos hordóban érlelték.
