A poharamba érkező szalmasárga sörital amúgy simán lehetne egy szexi blond, pláne, hogy olyan szertelen fehér habot növeszt, ahogy csak egy primadonna tudja hátradobni a hajzuhatagát. Illata nem lenyűgöző, némileg szúrós fermentált gabonaillat.
Kerülni szoktam a belga erős blonde stílust, mert általában túl édes és az édességét csak kiélezi a sok alkohol, de ezúttal kellemes meglepetés ért: az első kortyban az alapbenyomás fanyar és száraz. Ehhez felzárkózik egy szolid és elegáns magkeserűség, majd ahogy megérkezik az édesség, a végén kitárul valami egészen szép és belga íz, a kekszes édesség, a szárított gyümölcs édessége és a balzsamos, fűszeres keserűség, amit a nagy alkohol forraszt egybe egy pillanatra a nyelv hátán. Aztán a lecsengésben marad a száraz elegáns keserűség – ha nem volna a nagy alkohol és a sűrű belga palackerjesztett karbonáció, akkor nagy kortyokban innám üdítő ízei miatt.
Ha valaki a gejl belga söröket szereti szopogatni, az csalódni fog. Ez a belga szikár és elegáns, mint Pilinszky istenes költészete, mégis van benne valami érzéki tűz, ok legyen egy jó nő, de akkor is értelmiségi, mélytüzű, csipkelődős hangulatú, messze a ringó keblek ősbódulatától.
Martha - Sexy Blonde
Érdekes szembesülni vele, más kultúrákban mi számít szexinek, az enyémben a Márta női név egy cseppet sem, bár Horváth Gyula „Márta-szelete” egyszer már felvillantotta a névben rejlő erotikus potenciált. Nem ismerek egy Mártát sem, de erről a névről soha nem jutna eszembe egy szexi szőke, sokkal inkább egy nehézsorsú, hosszútűrő sötéthajú asszonyt képzelek mögé.
