Az első korty fanyar pezsgéssel tölti meg a számat, a huncut apró szurkálódás mindenhová eljut a szájban, és eltelíti laktózos fanyarsággal, leheletnyi sóssággal, és ekkor a koriandert már el is hagytuk, csak egy általános fűszeres izgatottság marad belőle – amivel sikerült eltalálni a koriander-igényemet, így már szeretem.
Ezt a fanyar pezsgést nem lehet azonnal lenyelni, egyszerűen nem hagyja magát, amíg ki nem pezsgi, ami benne van, és amikor lenyelnéd, akkor a nyelv végén felágaskodik, összegyűjti a kevés gyümölcsösséget és édességet, ami ebben a sörben van és kiadja magából, mielőtt lecsorog a sötétbe. Ez a sűrűsödő felágaskodás nagyon kedves élmény és hibátlanul bemutatja az amúgy nagyon könnyű sör karakterét. Utána a szinte radleres lecsnegésben még egyszer felmutatja magát a citrom, de nem a killer savanyú, hanem a közönséges citromnál kicsit édesebb huncut sziciliai citrom.
Szép és barátságos sör, bármilyen nyári alkalomra jó frissítő. A szicíliai citrom közérthetővé teszi a góze sós savanyúságát, ami egy hagyományhű gozéban elég megosztó tud lenni. Az azért vicces, ahogy egy terroir-t jelentő sörmegjelölésből globális sörstílus lesz. Az eredeti goslari (német kisváros Lipcse mellett) góze azért sós, mert a környék vízkészletébe beszivárognak a környék sórétegei, és azért savanyú, mert fajélesztő híján laktobacillus erjesztette, mint rengeteg más ősi sört, és azért korianderes, mert akkor még nem terjedt el a komló használata, valamivel azonban tartósítani, fűszerezni kellett a sört. Ezek a mai nemzetközi gózék meg azért ilyenek, mert a sörfőző ezt a leírást olvasta erről a sörről a neten. Nincs ezzel semmi baj, csak mondom, hogy ez itt egy metaforikus góze, és sztem sem a leedsi North Brewing sörfőzői, sem az egyszemélyes szintén leedsi Anthology sörfőzője sem járt soha Goslarban, mint ahogy a legtöbbünk – köztük én – sem. Ez önmagában egy kicsit szomorú, mert csodálatos dolog eljutni Németország rejtettebb zugaiba, hogy rátaláljunk egy-egy rendhagyó sörstílusra, ami túlélte a reformáció komló-attakját, a háborúkat, a Reinheitsgebotot és még a fogyasztói társadalom elharapózását is, hogy csökönyösen, öregessége miatt kicsit szégyenkezve, remegő lábakkal jöjjön elő valami sötét középkori pincéből és egy átnyújtson nekünk egy ősrégi üzenetet -egy ízt az előző ezredfordulóról.
