Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Omnipollo: Noa Pecan Mud Cake

Omnipollo: Noa Pecan Mud Cake
Van egy régi rossz szokásom, ami valószínűleg szélsőségesen individualista természetemből fakad, hogy ha valamiről már nagyon sokat beszélnek, meg „musthave”, „musttry”, kihagyhatatlan, stb, azt én már nem nézem meg, nem kóstolom meg, nem megyek utána. Nincs kedvem sokadiknak odaállni. Majd ha szembejön. A Csillagok Háborúját is azért láttam, mert anyám elvitt a moziba. Valahogy így került végül a kezem közé ez a sör is, hiszen sok éve hallok már róla, de nem siettem kipróbálni. Most viszont kaptam egyet a DS raktárából, és mikor, ha nem karácsony előtt kell meghódítani ezeket a sötét stoutológiai csúcsokat. 

Nehezen csurranó, vaskos kőolaj a poharamban, nehezen előcsalogatható, de gyönyörűen kavargó sötét és világosbarna krémes habbal. Illata diótorta, mandula, vanília, de van benne valami túlvezérelt édes aroma, műkapucsínós vagy inkább erjedt gesztenyés elem.
A korty nagyon durva. Nehéz rá szavakat találni. A sör ízének leírásánál általában metaforákban beszélünk, olyan, mintha, miközben tudjuk, hogy nem az, csak körbemegy a gasztronómia világában, és megkongat egy-két harangocskát, emlékeztet, csilingel. Ebben a sörben nem ez megy. Itt konkrétan azt az anyagot iszod, amit íz íz igér. Kávét, tortát, csokoládét. Csak éppen folyékony formában. Először egy gazdag, gyümölcsös kávét, életed legszebb kávéját, amiben lassan gyűlik az alkohol, míg végül inkább lesz belőle egy nemes, öreg, száraz rum, amiből aztán kiszakad egy feketecsokival borított marcipántömb, hogy aztán a következő ütemben a szájpadláson száraz kakaóporrá omoljon szét, majd összeálljon egy végtelenségig tartó konyakos trüffeles utóízzé. Mindezt nyolc lassú lépésben drámaian kibontva, mint egy operában. Mit mondjak? Lehengerlő. 

A sokadik korty után lesz egy olyan érzésem, hogy ez nem is annyira sör, inkább egy torta legfinomabb összetevője, az a fekete csokoládés massza, amibe nagyanyád nem engedi, hogy belenyalogass, nehogy elfogyjon, meg azért, mert a torta, amibe kerül állítólag még finomabb lesz, de te nem vagy képes megérteni, hogy lehetne valami finomabb attól, hogy kevésbé finom dolgokat tesznek hozzá, mint piskóta meg vaj, meg más efféle. Szinte látom magam előtt ezeket a nagyra nőtt svéd gyerekeket – igaz hogy Henok Fentie, aki cukrász akart lenni gyerekkorában, nem tipikus svéd, lévén feketebőrű – amint a nagymama távollétében végre azt pakolnak a kedvenc italukba, amit nem szégyellnek, és ezek semmit se szégyellnek. Megfőzték az igazi tiltott nyalakodót, ízetlenebb dolgok nélkül + 11% alkohol, ami amúgy alig érződik. Erről jut eszembe, érdekes lenne kipróbálni visszafele: biztosan jó tortát lehetne sütni ebből a sörből, mondjuk áztatnék bele piskótát... recepteket a szerkesztőség címére várjuk!