Az izgalom a fogyasztóra is átragad, én sem vagyok kivétel, ittam ugyan már jó pár ilyesmit, mégis érzem a várakozást, hogy a Borderline valami különlegeset fog tudni: pláne, hogy láger! Cseppet ködös, aranyszín folyadék csorog a poharamba, hatalmasra dagadó, buborékos habbal, amit nehéz mire vélni, de ilyet is láttam már – főleg magyar kisüzemi sörökben. Illata egy lágerpince illata, mintha csak Németországban járnánk egy 100 éves sörfőzdében. De nem hagyom annyiban, tenyeremmel lefedem a pohár száját, jól megforgatom a sört, majd a tenyerem alól igyekszem kiszagolni a mélyebb illatokat – amúgy ezt minden kóstoláskor érdemes elvégezni. Távoli furulyaszóként előbújó ártatlan virágillat jelenik meg az érzékelés horizontján. És még valami, amit képtelen vagyok azonosítani. Akácméz? Kivi? Nem tudom, de varázslatos kis édenkerti illat, amit sörben még soha nem éreztem, és valószínűleg csak az fogja érezni, aki veszi a fáradtságot, hogy hosszan és mélyen szagolgassa – megéri: nekem már meg is jött az Új-Zéland érzés, megkaptam a különlegességet, amire vágytam.
A korty azonnal komoly komlóssággal indul és később is a komlók sűrűsödnek a nyelven. Az összhatás, a szerkezet, a dinamika nem igazán lágeres, de mivel ez a beköszönő komlósság egyszerre elegáns és vagány, komor és üdítő, nem zavarnak a szerkezeti hiányosságok. Malátát alig érezni benne, egy ponton, mintah egy kis mézesség gyűlne a nyelven, de a komló hamar lemossa. Várakozásomhoz híven nagyon érdekes komlóízei vannak, mind egy kicsit zord, de mégis nagyon finomak és ott bújkál bennük az a titokzatos virágosság, amiről örökre elfeledett, aranykori délszaki szigetek jutnak eszembe. A végződés érdekes módon egészen kakaóporosan keserű, némileg a Radebergerre hasonlít (és ez nem kritika: ellenkezőleg).
Sajnos a láger körvonalait nem sikerült belőni, nem vagyok sörfőző, nem tudom pontosan megmondani, de van egy olyan érzésem, hogy a rengeteg gyönyörű komló és annak gazdag olajai némi nehézséget okoztak az erjesztés során, és ettől elveszett a lágernek az a felemelő ropogósságe és szigorú átláthatósága – 2010-es években, amikor Magyarországon is elkezdtek sok komlót pakolni a sörökbe, akkor éreztem ilyen nehézségeket – valószínűleg a habját is ez őrjítette meg. Nagyszerű ízű erősen komlós sör – csak gyorsan meg kell inni, a gyenge lágerszerkezet nem honorálja a lassú kortolygatást.
