Pöhjala: Prenzlauer Berg

Ugyan a doboz sehol nem írja ki, biztosra veszem, hogy egy Berliner Weissét tartok a kezemben, tekintve, hogy „sour” és a Prenzlauer Berg nevet kapta, ami tudvalevőleg Berlin egyik divatos belső kerülete. Érdekes fejlemény, hogy a craft-beer világ hajlamos simán „sour”nek nevezni minden savanyú sört, noha azok korábban különféle stílusokhoz tartoztak, mint pl. a Berliner Weisse. Ennek azt hiszem az az oka, hogy ezeket nem a tradicionális módon készítik, hanem modern, egyszerűsített eljárásokkal, ez esetben laktobacillus hozzáadásával. A Berliner Weisse nagyszerű lehetőségeket rejtő stílus, de nehezen válik népszerűvé, talán azért, mert a főzése a kommunista Berlin éveiben is folytatódott, nem felejtették el, csak nagyon leegyszerűsítették és elolcsósították, elérve azt, hogy a rendszerváltás idejére egy vállalhatatlanul nyúlós, vacak, savanyú dolog legyen belőle, amit csak a belelocsolt édes, színes szörpi segítségével lehessen meginni. A Berliner Kindl vagy a Schultheiss Berliner Weisséját sokan kóstolták mint helyi jellegzetességet, és mindenki megállapíthatta, hogy csak helyiek bírják meginni. Talán ezért okoz nehézséget kivakarni a Berliner Weissét a saját rossz híréből.