A színén el kell gondolkodnom egy kicsit, először világosbarnának tűnik, aztán mézesen csillogó sötétbarna lesz, amiről azonnal a hordóérleltség patinája ugrik be, de amikor teletölti a poharat, akkor megszületik benne egy gyönyörű rubinpiros árnyalat – ritka szép színű sör, könnyű piszkosfehér fátyol habbal, amiben egy leheletnyi rózsaszín pajkoskodik. Illata savanykás, gyümölcsös, fanyar bretannomyces és fanyar laktobacillus is evidens – amin persze nincs mit csodálkozni, tekintve, hogy egy Barrel Aged Imperial Sour Ale-t iszom.
A korty instant Rodenbach emlékeket idéz, de azonnal érezni a különbségeket is. Kevésbé balzsamecetes, de fásabb, frissebben gyümölcsös és komlósabb is. Savanyúbb és ragacsosabb. Egy meggondolatlan fiatalember padlózza a jó öreg Rodenbachot, és az kiszalad a pályáról.
Legobban a végződést lehet élvezni, ahol a komló felkeményedik és ezzel új szintre emeli a cuppanós ragacsosságot, ami hosszan csipkedi a nyelvet, míg levonul. Valódi kis ízkatasztrófa a szádban.
A modor a Rodenbaché, de a mondanivaló sokkal markánsabb, amit a 10% is alátámaszt. Egy klasszikus Chopin zongoradarab átírva elektromos gitárra.
