Megnyugtató, gesztenypác színű, átlátszatlanul ködös sör, kávébarna crema-habbal. Illata hozza az ikonikus balzsamecet illatot. A korty azonnal szétáradó, pezsgőnél sűrűbb, selymes karbonációval mutatkozik be, ami eleinte fanyarul csipkedi a nyelvet, majd ezek a savak fahordós ízekké nemesülnek, és körbeölelik a gyümölcsök fermentálódott emlékeit, szőlőt, fügét, diót és persze a balzsamecetet. Majd lecsorog a torkomon és sejtelmes kis komlókeserűt hagy maga után, de aztán az is elmúlik csak a fanyar ecet és a huncut édesség villódzik még a nyelven hosszan. Nagyon lehet élvezni a savaknak ezt a változatosan tovatűnő tájképét.
A Rodenbach Grand Cru nem okoz csalódást: szép, elegáns száraz flamand vörös. Időtlen és stílusos, mint egy klasszikus esernyő, semmi malátás vaskosság, azaz tulajdonképpen semmiféle malátás íz nem érződik rajta, de azért fajsúlyosabb, mint egy pezsgő. Németalföldi reneszánsz festők nehéz bútorai és félhomályos belső terei, surlófénnyel beeső alkonyi napsütés és bágyadt derű, és valami nagyszerű nehéz fogás előérzete, talán fácán lesz vagy kacsa az illatok alapján...
Utánanéztem: azért Grand Cru mert a Rodenbacnak ebben a változatában csak egyharmad friss sör van a kétharmad hordóérlelt mellett, szemben a klasszikussal, aminek háromnegyed friss és csak egynegyede hordóérlelt.
