Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Sudden Death: Dodendans

Sudden Death: Dodendans
Egy hete idegenkedem ettől a kivehetetlen designú, olvashatatlan feliratú fél literes doboztól. Amin egy biztosan látszik: erős sör lesz benne. Egyesével gépelem be a dobozról leolvasott gót betüket a gugliba, hogy kiderüljön, mit is fogok inni. Aztán amikor kiderül, hogy a szavakból a holland Dodendans kifejezés jön ki, amit nulla hollandtudás mellett is könnyen összekötök a totentanz-cal, azaz haláltánccal, akkor meg is látom a rézszín csontvázakat, amik a dobozon táncolnak a lila-kék-sárga pszichoplazma előtt, amit egyenesen a beat-korszakból importálhattak. 

A sör maga klasszikus mély narancsszínű, de gazdagon tornyosuló nehéz, kusza habok koronázzák. Illata zsongító balzsamos komlóillat, amiből lassan előmászik a tömény, masszív túlérett mangó illata. Meg valami vaskosabb kénesség a mélyben, bőr vagy netán új autógumi. 
Az első korty azonnal igazolja a gyümölcsös illatot. A keserű és az édes azonnal összeáll egy kis csillogó gyöngybe, amit szinte szopogatni lehet, akár egy cukorkát. Nincs is igazi pezsgése, a teste inkább boros, nehezen csorduló, egy ponton feltornyosul a gyümölcsösség, majd átesünk rajta, és masszív kakaóporos keserűségig jutunk, majd még hosszan szopogatjuk ezt a 7,2%-os komlócukorkát. Hogy miért haláltánc, azt nem sikerült megfejtenem.