Majdhogynem áttetsző sötétbarna sör, vidáman dagadozó, nagy buborékos, szertelen világosbarna habbal. Illatában könnyű, kakaós pörköltség, majd némi asztalszilva és konyakmeggy kukkant be. Az első korty kifejezetten üdítő és kellemes, és törvényszerűemn vonja maga után a következőt. A lendületes fekete pezsgés lassan kitisztul és visszafogott pörköltséget, száraz csokoládét hagy maga után némi könnyen kezelhető fanyarság társaságában. Száraz fekete csoki szódával!
Nagyszerű sör! Végre egy sör, ami mindent megtesz a fogyasztói élményért! A csodálatosan eltalált szárazság kifejezetten üdítővé teszi a csokis feketeséget, ha egy csepp édességgel több lenne benne, olcsóvá fakulna a koncepció. Így viszont hibátlan, bármikor iható klassz sör. Lehet, csak az a bajom, hogy életemben először iszok jó schwarzbiert, mert hát a Köstritzer és társaiban bizony ott az az átkozott kiskanál cukor, amitől az egész olcsó lesz.
A leírásokból pedig inkább az következik, hogy ez nem egy klasszikus schwarzbier, hiszen Spalterrel és német Cascade-del van hidegkomlózva, de ha ezt nem olvasom, eszembe sem jutott volna. A hidegkomlózás amúgy nem arra való, hogy mindenkinek leszakadjon az arca a komlóaromáktól, csak egy eljárás, ami ideális esetben, mint pl itt, észre sem veteti magát, csak egy sörfőzői trükk. Tehát lehet, hogy ez nem a klasszikus schwarzbier, de nem is valami fura elfajzás, vagy beteges verzió, ez itt az, aminek a schwarzbiernek lennie kéne. Kár, hogy a craftbeer logikája szerint holnapután már nem lesz kapható. Pedig erre a receptre egész sörfőzdét lehetne építeni.
