Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

The Blackening Stout by Pataki Norbert

The Blackening Stout by Pataki Norbert
December végére sikerült annyira kiinnom az italhűtő tartalmát, hogy előbukkantak a mélyen rejtőző történelmi sörök, melyek ki tudja mióta bélelik a hűtőt. Így az óév stoutológiai merülései után és az újév tiszteletére megtámadtam a The Blackening nevű sört, amit még 2015-ben kaptam Pataki Norberttől. Akkor megírtam a Folyékony Kenyérre egy gyors kóstolást, és megígértem neki (ha jól emlékszem), hogy elrakom egy pár évre és érlelés után is visszakóstolom. Hát tessék, Norbi, lásd kivel van dolgod, 9 évig aszaltam ezt a csinos kis black metálos mementót a pesti kézműves sörfőzés hőskorából - abból a korból, amikor még a főváros sorozatban termelte ki az öntörvényű sörfőző zseniket, a gerillasörfőzés aranykorából – és végül kibontottam, megkóstoltam.
Szénfekete kőolaj csorog a poharamba, ettől egy kicsit mindig eláll a szavam, nem lehet megszokni ennek a textúrának a látványát, se a sötétbarna hab vészjósló sürgölődését. Az illata konyakmeggy és feketecsoki, hosszú távon száraz kakaópor.
Kesernyés éjfekete gyümölcsösséggel kezdődik, eléggé savas és hamar beüt a fásság. A black metal esztétika elég pontosan gyűjti maga köré az asszociációkat, a feltáruló könnyed test egy fakoporsó kongása, de ez a koporsó fekete csokoládéból készült, az édesség leghalványabb jelenléte nélkül, kevés kis elegáns szénsavval. Az édesség hiánya szinte üdítő a tavaly kóstolt sok édes stout után és egyáltalán nem hiányzik a koncepcióból, tökéletes az egyensúly. Hát azért elég férfias, metálos egyensúly ez, ami mindazonáltal nem szűkölködik a boros kitekintésekben, melyek mindig majdnem előbújnak, de végül sosem. A temetetlen holtak a szerelemről álmodnak.
A végződése is holtszáraz, igazi keserű-komlós menetelés, majd még hosszabb kávés, kakaóporos lecsengés. Visszaolvasva az első kóstolásomat, melyben a komló aromáit méltatom, azt kell mondjam, a kilenc éves érlelés alatt a friss komlóillatok eltűnhettek belőle, de a struktúra egyben maradt, és nagyszerűen működik most is – a 7% alkohol alig érződik, kifejezetten itatja magát. 
Sajnos ezt a sört nem nagyon lehet már megkóstolni...