Az Uiltje messze nem ennyire filozofikus, a duplacsavaros szójáték azonban igencsak jellemző a nyughatatlan hollandusokra: a „Három szó és teával kezdődik” című sör neve azzal játszik, hogy az angol „T” mint betű, kimondva „tíí” nek hangzik, amit akár úgy is lehetne írni, hogy „tea” - a címkén az idióta bagolyversenyzőknek ezzel a nehéz feladvánnyal kell megküzdeniük. Nekünk meg azzal a felismeréssel, hogy ez nem is egy teás sör, hanem tüzetesebben elolvasva, egy kombuchás sör. Azok kedvéért, akik sosem merték megkérdezni, mi az a kombucha, álljon itt egy gyors definíció: a kombucha egy élesztők és baktériumok alkotta medúzaszerű élőlény (SCOBY) által fermentált cukros tea, ami Kínán és Oroszországon át terjedt el és ma már az egész világon készül.
Kitöltve meggyőző mélynarancs színe van, izgága, de hamar összeeső fehér habbal koronázva. Illata egy nagy kövér mandarin, plusz egy fura pungens, savanykás, erjedt parfümös valami, ami kényelmetlenül ismerős, és valószínűleg onnan, hogy ittam már kombuchát (és nem ízlett). Az első korty egy nagy puttony selymes buborékot helyez a nyelvemre erősen korianderes, fűszeres keserűség keretében, ami aztán tovább oszlik és számos irányba értelmezhető. Lesz belőle frissítő fanyarság, feketeteás keserűség, dekoratív komlózottság.
Fura, sok hangon szóló sör, de őszintén szólva IPA-t egyáltalán nem találtam benne. Sokkal inkább egy witbiert, annak minden korianderes fűszerességével, és bizonytalan citrusosságával, meg persze érezni a kombuchát, ami sajnos nem tea – hanem fermentált cukros tea, de sajnos annyira nem fermentált, hogy a cukrostea jellegzetes napközis gyogyóssága kierjedjen belőle. Szóval objektíve lehet, hogy nem egy rossz sör, de ott randevúzik benne két régi rossz ismerősöm, a napközis cukrostea és a korianderes witbier.
