Meggyszín ital könnyű kis rózsaszín habbal. Illatát nagyrészt a savanyító laktobacillus uralja, talán némi fás, virágos háttérrel. A korty elsőre csak sav és pezsgés, messze nem annyira smootie-s, mint azt a Vault Citytől akár el is váratnánk, és mint amire a design erős és homogén feketeribizli-színe következtetni engedne. A savas pezsgésből azért előbb-utóbb felbukkannak a fanyar piros és fekete bogyók, majd ugyanazon bogyók erjedéstől elnehezült, könnyen illanó aromái. Majd végül finom édes savakba fulladó feketeribizli. Az édeset itt nem úgy értem, hogy édes, mint a cukor, csak éppen annyira savas, hogy az már feltétlenül összeszed némi édességet: a cukorédesség teljesen hiányzik belőle szerencsére, de komlót sem nagyon érzek, mintha csak a ribizliszár növényi keserűje keserítené finoman.
A végén azért kiteregeti a lapjait, az utóíz értelmezéséből jövök rá, hogy ez a kesernyés íz a végén se nem komló, se nem ribizliszár, hanem a névadó koktél pezsgője. Egy száraz rosé pezsgő elegáns keserűsége, ami utólag az egészet széppé teszi. Az egész sör meglepően visszafogott és elegáns, semmi nincs benne kimaxolva, tényleg szépen rímel a Kir Royal koktélra, bár némileg homályos emlékeim alapján maga a koktél édesebb. Tetszik, hogy nem egy fullba tolt gyümölcsbomba, fura mód akkor lesz igazán feketeribizlis, ha nem vagy ráfeszülve a gyümölcsízre, tulajdonképpen az íz emléke a legribizlisebb.
Vault City: Blackcurrant Kir Royale

Felix Kir, francia ellenálló pap és politikus a második világháború alatt a Gestapóval bujócskázott Burgundiában, a háború után pedig hősként ünnepelték és Dijon polgármesterévé választották. A dijoni polgármester hagyományosan burgundi bort szolgált fel az általa rendezett eseményeken, 1945-ben azonban Kir úr azzal szembesült, hogy a nácik magukkal vitték vagy megitták a megye vörösbor-készletét, így kénytelen volt fehérbort szervírozni, amibe a színe végett a környék egyik nevezetességét, cassist, azaz feketeribizli-likőrt kevertetett. A Kir koktélt hamar megszerette a megtépázott Franciaország, de nem volna Franciaország a gasztronómia forrásvidéke, ha nem találták volna meg hamar az ital csúcsformáját, mégpedig azzal, hogy a fehérbor helyett pezsgőt használtak. A pezsgős Kir Royale beírta magát a világ alapkoktéljai közé: fanyar és pezsgő, egyszerre paraszti és elegáns: a Cote d'Or szelleme egy pohárban: a természet pazar szépségéből táplálkozó magától értetődő ital, szűkszavú mégis elegáns, mint egy kitelepített bárónő.