Barion Pixel
Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Vault City: Blueberry and Tayberry

Vault City: Blueberry and Tayberry
Annyira szeretném látni, ahogy a Vault City fruit-ninjái egyszer csak öntudatra ébrednek, és lemondanak a hosszú távú gyarmatárúkereskedelem koncairól, és bejelentik, hogy többé nem tesznek olyan gyümölcsöt a sörbe, ami 100km-nél messzebbről jött. Értem, hogy a nép szereti a mangót, és ha nem a mienket, akkor a szomszéd sörfőzde mangósát fogják megvenni. De akkor is! Vagyunk egy bizonyos szinten vagy nem vagyunk egy bizonyos szinten? Ha nem megyünk az alá, akkor nyilván vagyunk. Mindenesetre ez az áfonyás-szedermálnás savanya jó irány: mutassuk meg az európaiaknak, hogy satnya bogyócskáink is vannak annyira izgalmasak, mint a mézédes trópusi gyümölcsök.

Annyira keveset tudok a berry-kről és annyira nem is érdekelnek, hogy elszégyelltem magam és utánanéztem. A Tayberry, magyarul szedermálna, vagy málnaszeder olyan gyümölcs, ami tényleg szedhető a főzde (Edinburgh) 100 km-es körzetében. Sőt: kb. 60 kilométerrel arrébb született: a Scottish Crop Research Institute bogyószakértője, Derek Jennings nemesítette, azért is kapta a nevét az intézet mellett folydogáló folyóról, a Tayről, ami Perth-nél folyik bele az Északi Tengerbe. Méltó utódja a 19. század végén Logan bíró által véletlenül nemesített loganberry-nek, ami egy másikfajta szedermálna. Ezek a bogyók folyton keresztpollenizálják egymást, majd a hibridek összekeverednek más hibridekkel, és sokadik generációs hibridek jönnek létre, és ez gondolom így megy pár millió éve, de ma már vannak komoly sztárnemesítők – mint Derek Jennings, aki a szigetországban termesztett bogyófajták egyharmadát nemesítette – akik nem hagyják ezeket a huncutokat össze-vissza nemesedni, hanem csak pont olyanra, hogy többet teremjen és nagyobb bogyói legyenek, melyek könnyebben szedhetőek és finomabbak a szüleiknél.

Ködös, sötét málnaszín, vagy talán inkább eperlekvár színű sör halványrózsaszín krémes habbal. Illata édes eper és málna és savas laktóz, de igazából ezeknek a „modern sour beer”-eknek mind nagyon hasonló illatuk van: orrcsiklandóan izgató fanyarság és valami élesre csiszolt mesebeli gyümölcsösség.
Már az első korty elég kemény: a laktósavanyúság nem viccel. Szép, gazdag karbonáció terül szét a nyelvemen, és a szétmálló buborékok ízében megérezni a szőrmentén adagolt komlót. Amúgy szépen villognak benne a savak, és leginkább a málnát érezni – vagy csak béna a nyelvemen a gyümölcshatározó.
Utóíze a savanyúcukoré, ami nem hangzik jól, de ez itt sokkal jobb, mint a savanyúcukor mert száraz és cuppogósan fanyar, és egyáltalán nem ragacsos. Nagyon lehet élvezni, ahogy ezek a modern savanyák egyszerre frissítenek és sokkíroznak és felpörgetnek, és belöknek a bogyósgyümölcskertbe. 
Kertben töltött nyári esték ideális kezdőitala, zsongít, mint a méhek döngicsélése.