Weboldalunk használatával jóváhagyod a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
hu
en

Vault City - Coconut Concrete Jungle Juice

Vault City - Coconut Concrete Jungle Juice
A Vault City-vel kapcsolatban eddig csak a bamba értetlenség uralkodott bennem – miért volna jó ötlet a zordon Skóciában kizárólag gyümölcsös söröket főzni? Eleve nem vagyok nagy rajongója a posztmodern craft-beer gyümölcsmániájának – néha olyan érzésem van, hogy szerintük a sör csak akkor lehet jó, ha gyümölcsös ízbomba, meg lédús trópusi álom – de az, hogy olyan égövön főzik, melyen maximum bogyók nőnek, kifejezetten szembe megy a „terroir” szemlélettel, és pakurazabáló óriás teherhajók jutnak eszembe, melyek tonnányi éretlen mangóval a gyomrukban öntik a szennyet az északi tenger gyönyörű halaira. Szóval van itt bőven előítélet.

A sör konkrétan sokkoló látvány, ahogy kicsorog a dobozból, egy pillanatra az az érzésem, hogy tojáslikőrt töltök, de végül is inkább mango lassi. Ezt az érzést az illata tovább erősíti, de gazdagítja is, varázslatos citrusokkal és egy hatalmas mangós sóhajjal. Ezt a sört nem kell olyan szakmailag „illatolni” mert olyan konkrét illata van, hogy a szoba túlsó végében is megérezni. Megteszem mégis, mélyen beszívom ezeket az illatokat és borzongok, ahogy szivárványosan felszikrázik tőle az orrnyálkahátyám, minden valaha kóstolt gyümölcs emléke átszalad a szaglóidegpályákon, és a végén megérzek egy kis megnyugtató kókuszos nehézkedést. De az egész egy akkora overdrive, hogy felnevetek és meg sem próbálom kielemezni: életemben nem éreztem még ennyi illatot egy sörben.
Ehhez képest maga a sör már nem okoz újabb döbbenetet. A mango lassi stimmel, csak nem mangó, hanem valami csinos kis savanyúság, ami a vége felé csinos kis keserűségbe forul. Ha ez a keserű nem jönne, akkor tényleg semmi sörszerű nem volna ebben a sörben. Van egy olyan érzésem, hogy nem is sört kóstolok, hanem egy új italfajta kialakulását szemlélem, ami valahol a koktél, a smoothie és a sör határmezsgyéin keresi a maga helyét.
Hatalmas dicséret jár a kókusz visszafogott használatáért, ami gyakran ihatatlanná tesz dolgokat. De ebben a sörben csak a kókusz emléke simogatja és nyugtatgatja ezt a szivárványízű sourt, mintha kéne valami kapocs-aroma a savanyú és a keserű közt.
Olyan ízt hagy maga után, mintha konkrétan gyümölcsbe haraptam volna – egy kövér, lédús ananászmangócitromba! És egyben ez a legfrissebb, legüdébb déligyümölcs, amit valaha kóstoltam.
Nem látom magam, amint több korsóval megiszom ebből az elképesztő italból, pedig igazából nagyon jó, egyáltalán nem édes. Illetve nyilván édes csak tökéletesen ki van egyensúlyozva savakkal. A teste könnyű, de egyáltalán nem vizes – mango lassinél azért lazább – rágcsálható szubsztancia, karbonációja sejtelmes és tovatűnő. Zseniális üdítő – csak éppen van benne 6,5% alkohol.