Némileg ködös citromsárgába hajló sárga színű sör, könnyű kis fehér habbal. Illata gyönyörű friss komló, kis déligyümölcsös huncutsággal a mélyén.
Kellemesen simulékony, könnyen csúszó test mutatkozik be az első kortyban, ami a végefelé édesedik. Likörösödik, sűrűsödik, szépen fenyősödik. Aztán meg akkora keserűségek tárulnak fel, hogy attól már szinte olajos lesz, és felzárkóznak hozzá a megfelelő édességek is, és a végén az én ízlésemnek egy kicsit túlvezérelt lesz a balansz. Egyszerre édesebb, sűrűbb és keserűbb az elvárhatónál, de meg kell hagyni, nagyon szép ízei vannak.
Csak egy gondom van, nem annyira ismerem fel benne a West Coastot. Illetve felismerem, de nem értek egyet. Ez a Big Stupid – ami kb annyit tesz magyarul, hogy “Böhöm Nagy”, és valahogy a West Coast IPAk legjobbjai sosem voltak böhöm nagyok, inkább, elegánsak, borostásak, vagányak, Philipp Marlow mogorva sármos noir-karakterei, és amikor errefelé feszegetjük a határokat, akkor ráadásul elkezd hasonlítani a New England stílusra, ami persze divatosabb, de a másik fontos tulajdonság lenne a West Coastban, hogy minél távolabb essen egy hazytől, pl legyen tükrösen tiszta.
Ettől eltekintve igen jó kis söröcske.
