Mit várhatunk egy sörtől, aminek főzésében és megtervezésében akkora nevek vettek részt a Verdant mellett, mint az Omnipollo Svédországból, a Great Divide az USA-ból, vagy a Messorem és a Bellwoods Kanadából?! Mi a lényege ennek a megakollabnak, és mi is van mögötte?! Mert hogy nem 7 főzdében készült egyszerre…
Ez egy szakmai és baráti közös projekt, közös receptfejlesztés, komlóválogatás és egyeztetés, technológiai tapasztalatcsere, komlóoptimalizálás és még sok minden más.
Maga a név, a 3x3 is – ugyan a sorozatok alatt lazultak a dolgok –, de továbbra is a 3 komló, jelen esetben a Citra, a Nelson Sauvin és a Simcoe különböző felhasználását jelenti, azon túlmenően is, hogy melegoldali vagy dry hop, tehát hogy forralásnál adják hozzá a komlót, vagy hidegen komlózzák, hogy mellőzzék az alfasavat, és inkább az aromákat erősítse.
Nézzük, hogy mit sikerült összehozni.
Megjelenés tökéletes, egy komoly fogadásra is elvinném… Őszibarack- és ananászlé keveréke. Teljesen homogén és áthatolhatatlan. Kitöltésnél már görcsbe szorulva próbáltam nem óbégatni attól az illattól, amit 2 méterrel arrébb is lehetett érezni. Ezen a ponton kezdtek kristályosodni az elképzeléseim, hogy mi fog lecsúszni a torkomon. Némi lötybölés után az arcodba robbanó narancs és mandarinnal megkezdődik az utazás. Indulás után helyet követel a Nelson komló a fehér szőlővel, és a Simcoe az óvatos földes-citrusos mélységgel.
Az első kortyot úgy kell elképzelni, mintha szájba lőnének egy nagyon krémes textúrájú, nagyon koncentrált, csámcsogós gyümölcsgolyóval. A test elsőre vastag mint egy fatörzs, alig érezhető keserűség, vastag paplanként beterítő alkohol. Az első pillanatok után, ahogy kezdesz magadhoz térni, egy óvatos édeskés íz kezd el meszelni a szádban, és földöntúli aromákat hagy maga után: boros, savas jegyek, mandarinhús és lédús grépfrút terül el.
Valami iszonyat csavaros hullámvasúton vagyunk, és visongatunk. Középen az édeskés ízt teljesen magunk mögött hagyjuk, és beugrik mellénk egy nagyon kellemes, stabil, jellegzetes Citra-keserűség, a nem kevés Nelson S és Simcoe adta zöldes, picit földes, herbálos jegyekkel. Jön a következő csavar, és elkezd vastagodni az alkohol, belassulunk és nehezedünk. Jön a vége egy textúraváltozással: enyhe keserűség, citrusok héját hordozó gyantás száraz dominancia épül fel, és zárja a lecsengést is.
A közepesen erős testével, a 8%-kal, a domináns savas-boros Nelson Sauvin aromáival, a sűrű, tömény kortyaival ez a sör nyilván fantasztikus, igazi nagyágyúktól elvárt minőség. De őszintén azt gondolom, hogy nem mindenkinek! Már érezhető a változás fuvallata abba az irányba, amikor ezek a sörök elkezdenek majd visszaszorulni. Az igények újra a könnyebben iható, mérsékeltebb stílusok felé, és nagyon úgy tűnik, hogy egy feltörekvő trend az alkoholmentes sörök felé mutat.
Ezt a sört nem fogjuk egymás után kérni a pultnál, és nem is arra van. Zseniális főzet, de nem egy könnyű üdítőital. Ha ezt szem előtt tartva isszuk, akkor viszont magát a Minőséget kapjuk.
-Borsós Bence-
