Egy 7 (!!!) ikonikus főzdét összehozó, országhatárokon átívelő kollaborációnál az ember automatikusan feljebb tekeri az elvárásokat, főleg, ha olyan nevek vannak terítéken, mint a jelenleg hatalmas hype-nak örvendő amerikai Freak Folk Bier és Deep Fried Beers, a Kanadában egyre meghatározóbb pozíciót kiépítő Messorem, vagy az itthon is jól ismert Omnipollo.
A Three Times Three egy vérbeli “haze dream team” sorozat: jellemzően 8% alkoholtartalom körüli, masszív dupla New England IPA-k, nagy mennyiségű komlóval. Ez itt sincs másképp: hideg oldalon 30 g/l Citra, Simcoe, Nelson Sauvin trió, plusz egy adag újhullámos komlóformátum, az úgynevezett Hop Kief extra ízélményt ígér a Verdant interpretációjában.
Pohárba töltve ránézésre hozza, amit kell: a ködös, telt, klasszikusan sűrű, “juice bomb” megjelenést. Kortyban viszont már kevésbé kerek az összhatás. A trópusi, citrusos-gyümölcsös vonal ugyan megvan, de nem annyira intenzív és harapós, mint amit alapból várnánk. Helyette sokkal inkább előtérbe kerül egy ragadósan édeskés, malátásabb kortyérzet, ami torzítja az összképet. Itt jön be az a faktor, amit ezeknél a típusú söröknél nem lehet megkerülni: az idő. Egy ilyen masszívan komlózott sör nagyon érzékeny, és sajnos ezen a tételen érezhető is, hogy már nem a csúcsformáját hozza. Nem kimondottan ízhibás, nem is ihatatlan, egyszerűen csak tompább, mint amire egy ilyen kaliberű kollaborációtól számítok.
Összességében egy olyan, amúgy teljesen fogyasztható DIPA-t kapunk, ami már túl van a zenitjén, ezért nem tud kiemelkedő élményt nyújtani. Valószínűleg frissen teljesen más arcát mutatná ez a sör, de ahhoz, hogy ezt tapasztaljam, a legjobb az lenne, ha Cornwall környékén élnék, és a dobozolás napján egyszerűen csak besétálnék a főzdébe, hogy megkóstoljam.
Értékelés: 3.80 / 5 (Untappd skálán)
-STER-
