Szép sötétbarna sör csorog a poharamba nem is annyira világosbarna habbal. Illata édesgyökér és vanília, méz és keksz. Könnyű kis korttyal indít, kedvesen lágy karbonációja dugdossa az ízeket a kóstoló nyelve elől. Először édes kekszesség tűnik elő, majd kakaós és gyümölcsös lesz, és végül komoly kávékeserűségbe fordul. Utóíze akár egy brutálerős presszó két kockacukorral. Hálás vagyok, hogy a vaníliát nem tolták túl, alig érezni pedig féltem tőle, de megbújik a kakaós, édesgyökeres édes test mögött.
Ahogy szétszéled belőle a selymes szénsav, úgy válik egyre likörösebbé és rumosmeggyesebbé. A pohár végére kicsit cserbenhagy ez a sör, ott maradsz kettesben ezzel a gyümölcsösen alkoholos cukros kávéval és nem érted pontosan, miért is iszod. Nem mondhatni, hogy itatja magát, vagy frissítő, nem kocsmába való de nem is fehér asztal mellé, leginkább egyfajta kontyalávaló: aki szereti az ír kávét vagy más alkohollal felütött édes kávékat, annak valószínűleg ez a sör is bejön, és pontosan érti, miért jó meginni.
Vocation Brewery: New Leaf Matcha Stout

A maccsa nem más, mint porrá tört japán zöld tea, amit egy évezrede termesztenek a japán buddhista szerzetesek. Az elmúlt évezredben ezt a különleges, árnyékban szüretelt, extra-erős teafélét forró vízzel felöntve teaszertartás keretében teaként fogyasztották. Manapság meg már bármibe beleteszik – fagyiba, csokiba, turmixba, bonbonba, és persze, mint a mellékelt ábra is mutatja: sörbe.