Átlátszatlan, mély sötétbarna sör klasszikusan szép sötétbarna habbal. Illata totális pumpernickel – vesztfáliai sötétbarna rozskenyér, ha valaki nem ismerné – némi medvecukor és nagyjából csokilikőr.
Fogalmam sem volt mire számítsak, mégis meglepődtem az első korty ízén, hiszen leginkább gyümölcsös volt, és nem pörkölt, fekete. Szőlőcukorral, bogyósgyümölcsösségel indít, majdhogynem frissítő jellegű ízekkel. Ez alá kúszik be a kávé és a karamell, Tofifee, és még a nyúlósságát is érzem. És csak aztán jön a komló, ami mindig egy kicsit fura alkohol nélkül – itt is csínján bántak vele.
Őszintén nehéz helyzetbe hoz ez a sör, mert egyáltalán nem úgy működik, ahogy egy sör szokott. Bár van benne édes-keserű-savanyú játék, de minden egyszerre túl sok és egyszerre túl kevés, durván sok íze van, mégis hiányzik belőle valami ami összerendezze ezeket – jó nyilván az alkohol. Kamaszos nyalakodó mohóság jut róla eszembe. Kakaószertartás, délutáni bacchanália, becsokizás, mamahotel, straight-edge züllés.
