A holland Uiltje sörfőzde dobozait a vicces baglyokkal távolról fel lehet ismerni. Egységes, harsány, képregényszerű, tele popkulturális utalásokkal. Ha csak a dobozokról lenne szó, akkor számomra ők lennének az egyik legjobb sörfőzde, de eddigi tapasztalataim alapján a szép dobozok nem mindig rejtenek kiemelkedően jó söröket. Korrekt, amerikai stílusú ipáik finomak, de nem rohantam vissza a Drinkstationbe egy újabb doboz sörért.
Most viszont nem is olyan réges-rég megalkották az Imperial March-t: egy erős birodalmi imperial stoutot, ami reményeim szerint olyan ütős, mint a Halálcsillag, és fekete, mint Darth Vader alsógatyája.
A dobozra természetesen megint nem lehet panasz.
A címke közepén Darth Vader, Michelangelo festményére hajazva, az ujját nyújtja egy láthatóan ettől boldogságban úszó rohamosztagosnak. Feltűnik még többek között egy gyorshajtásért megbírságolt rohamosztagos, mókás kedvű festő rohamosztagos, aki a lázadók jelét pingálja pajtása mellkasára, és az igazán figyelmesek a bal alsó sarokban az eltévedt Spock kapitányt is felfedezhetik.
Ennyi cuki madár láttán egyből érthető, miért nem Hitchcock rendezte a Star Wars-t.
Felbontás után a hab olyan sebességgel indul kifelé, mint egy TIE fighter. Kiöntéskor látszik, mennyire szép, sűrű ital. Az olajos réteg fátyolként borítja be a pohár falát. Illatrobbanásra azonban hiába várok.
Poharamat szagolgatva először csak visszafogott rumos-csokoládés édességet érzek, aztán lassan az is eltűnik.
A karamellszínű hab tartósnak bizonyul. Vékony rétegben végig a sör tetején ücsörög. Ez nálam plusz pont. Szeretem, amikor a sörnek van habja.
Színe fekete, mint Palpatine lelke. 9,2% alkoholt nem érezni, belesimul az étcsokoládés, visszafogottan kávés aromákba. A karaktert a pörkölt maláták adják, persze ez egy stoutnál annyira nem meglepő. A Centennial komló enyhe, citrusos fanyarsága szépen támogatja a csokoládés ízjegyeket.
Idővel az étcsokoládé burka alól előbújnak az édeskésebb kakaós tónusok, némi sacher tortával karöltve. A kellemes íz csodásan befészkeli magát a számba, és tartósan ott marad. Nem gejl, nem érzem azt, hogy a vércukrom az egekben lenne – nekem persze azzal sincs gondom. A legvégén az egész visszakanyarodik a szárazabb irányba, én meg elégedetten dőlök hátra. Kétezer forint alatti áron ritkán kapni ennyire korrekt imperial stoutot.
Nincs benne semmi csibészség. Komoly, mint Vader nagyúr, amikor közli Luke-kal: én vagyok az apád.
-Csizma-
