Stout

Legyünk őszinték: mindenkinek, akinek számít milyen sört iszik, van olyan főzdéje, aminek ha meglátja a boltban a nevét, hevesebben kezd verni a szíve és ez a brand erősebben ösztönzi a vásárlásra is. Akik ismernek tudják,hogy az én kedves főzdém a Mikkeller. Már jó régen.

Egy palack Cellar Series-t bontani a Pöhjala-tól, mindig a sörivás csúcsát jelentette számomra. A rengeteg időt amíg elkészült, hogy én a poharamba tölthessem, a minőségi alapanyagokat és a hordós érlelés tudományát. 

A holland Uiltje sörfőzde dobozait a vicces baglyokkal távolról fel lehet ismerni. Egységes, harsány, képregényszerű, tele popkulturális utalásokkal. Ha csak a dobozokról lenne szó, akkor számomra ők lennének az egyik legjobb sörfőzde, de eddigi tapasztalataim alapján a szép dobozok nem mindig rejtenek kiemelkedően jó söröket. Korrekt, amerikai stílusú ipáik finomak, de nem rohantam vissza a Drinkstationbe egy újabb doboz sörért.

A mostani tesztalany, a Never Ever More, a Sudden Death és a Pühaste szerelemgyereke. Az észt főzdék híresek az igazán jó stoutjaikról, szóval reményeim szerint ez sem okoz csalódást, bár a 8,5% nálam még csak belépőszint az imperial stoutok világába.