Mindig izgalommal várjuk az ilyen kollaborációkat, mondhatnánk. De valójában tudható, hogy ha, és amennyiben tudod, hogy milyen vonalakat kedvelsz vagy ismersz, borítékolható, hogy akár a Verdant, akár a Track polcról nehéz csalódást elvenni.
A mostani kollab lényege ebben a szériában, hogy a komlók ugyanazok, viszont változik, hogy mi adja az alapot a 3 komló közül. Ez az úgynevezett 60-20-20 felállás.
A Phase 5-ben a Citra adja a 60%-os alapot, NZH-109 és 106 pedig kíséri és adja a komplexebb hátteret. A teljesség kedvéért az NZH-szám jelölést a még el nem nevezett kísérleti komlóknál alkalmazzák, aminek jelentése a "New Zealand hops" a nemesítési programot, míg a szám az adott komló vonal azonosítóját adja meg. Borítékolható, hogy találkozunk a pohárban bogyós, vadgyümölcsös, egres szőlős jegyekkel, amik végülis a nagy ismertetői lettek az Új-Zélandi komlóknak.
Kitöltés után csalhatatlan, a Citrára jellemző grapefruit, mangó és általában erős citrusos aromák tulakodnak ki a pohárból. Kifejezetten érződik a narancshéj a háttérben. Hamar bizonyságot nyer, hogy ez valószínűleg a hibátlanságot súrolja majd a szánkban is. Megjelenés, ahogy várható is volt, a legkomolyabb giccses fogadásokon is megállná a helyét.
Az első korty utáni azonnali gondolat, hogy igen, na itt a vad keleten erre szokás azt mondani kikristályosodott tudományos megállapításként, hogy b...meg!
Kicsit nevetséges is, hogy mennyire hozza azt, amit várunk tőle, ismerve, hogy mit mahináltak vele. Arról nem is beszélve, hogy az illatjegyek tűpontosan előre vetítik, ami rád vár a kortyban.
Elejétől a végéig a Citra mangóval és grapefruitos ízekkel támad, sőt én valami narancshéjas, kesernyés ízt is érzek, ahogy az az illatban is megjelent. Mint olyan gyakran, a Citrának most is jól áll a főszerep. De a 20-20-as NZH komlók valami fantasztikusak! Van valami kis szőlős savasság, hajszálnyi édeskés barack, és a legvégén zöldes virágos ízjegyek is megtalálhatók. Utal a főzde egy bizonyos rejtett trópusi gyümölcsös karakterre, amit a NZ komlók adnak. Ha tippelnem kell, akkor leginkább valamilyen piros bogyós gyümölcsöt mondanék.
A kortyérzet nagyon el van találva, bársonyos és lágy, semmi nehéz ragacsosság, jól iható, minimális, de szükséges keserűséget cipel, ami csak hozzátesz, hogy csússzon zéró ellenállással. Szárazság szinte nulla, és a perverzió csúcsa a lecsengésben megmaradó zöldes komló-keserű, ami nekem nagy gyenge pontom.
Ez megint egy európai magas iskola, beengedve a távoli vidékek jegyeit és karaktereit.
-Borsós Bence-
