IPA

Életem első black IPA-ja. Nem lettem a stílus rabja!
Kinézetre ne tagadjuk, hogy tényleg kölcsönöz némi tiszteletet, főleg ezzel a dobozzal (később bővebben róla..). A hab kb. a fotó elkészültéig nézett ki így, aztán apadni is kezdett gőzerővel.
Első szippantásra szinte semmit nem éreztem, mondjuk, hogy semmilyen illata volt. Aztán véltem felfedezni mégis valami gyümölcsjegyes pörkölt kávét, valahol minden alatt egy kis lekváros beütéssel – hogy milyen lekvár, arra nem sikerült rájönnöm –. A citrusokat végképp nem találtam benne. Némi melegedés után, ha nagyon beleszippantasz, elkezd porzani a holland kakaópor az orrodba, szóval kezdi is azt adni, amit elképzelünk hozzá.

Már a sör neve is szisszentésért kiált, de a fantázianév szerencsére nem csak marketing (még ha egyébként a Verdant designok önmagukban is szemet gyönyörködtetőek, én legalábbis nagyon kedvelem őket, az érdes faktúrájú címkéikkel együtt).

Lévén, hogy a Verdant Európa egyik legmagasabb minőségű sörfőzdéje, nem sűrűn okoz nagy meglepetéseket. Ahogy ez kiderült most sem! Csak azt hozta, amihez ért és amit tud – meglátjátok, miért…

Amikor a sárkányhajók feltűntek a ködös angolszász partokon, aligha gondolta volna bárki, hogy évszázadokkal később a kardokat felváltja a főzőüst, és olyan sörök készülnek svéd–angol kollaborációból, mint a Create Dangerously.

BrewDog mint klasszikus craft nálam már nem állja meg a helyét egy ideje. Tudom, tudom, Európában nincs definiálva a craft, az USA-meghatározás szerint meg minden is belefér.

És azt is érdemes tudni, hogy alapvetően beleesik a „kritériumokba”, amelyek határolják, hogy egy főzde craft vagy nem. Ezt a témát fel kell hozzam, mert ebben a világban viszonylag gyakori, és fontosnak tartom objektíven – de itt csak röviden – „feltárni” a nagyérdemű előtt is szerény véleményemet (amivel nem vagyok egyedül).