A BrewDog közelítőleg 100 millió liter sört főz évente. Az egész világon értékesítenek, és főznek Németországban és az USA-ban is, és több mint 100 bárjuk van szerte a világban. Ekkora mennyiségnél nincs az az opció, hogy nem megy itt-ott a minőség rovására. Ez egy szinte elkerülhetetlen jelenség minden cégnél, ha terjeszkedni akar, és láncolatokat húzni a világ köré. Szerepe a nyugat-európai craft forradalomban nem vitatárgya, és minden egyéb ellenére megmutatja, hogy tudja, hogyan kell visszanyúlni és főzni. Ennek fényében nézzük meg ezt a sört.
Kitöltés után a 8% azonnal elkezdi legyilkolni a habot, és marad ez a szinte teljesen átlátszatlan – sötét narancs-/borostyánszínű?! – ránézésre egy jobb fajta gépolaj állagára emlékeztető sörike. Beleillatolva egy közepes arcon rúgásként megérezhetjük a Citra, Mosaic, Tallus Cryo és Krush komlók illatfelhőjét. Kezdetben trópusi gyümölcsök és citrusok, egy kevés narancshéj és gyantás felhangok. Ahogy melegszik, gyorsan előretör a Tallus a herbálos, virágos és friss komlóolajos illatjegyeivel, teljesen letisztul, és tulakodnak ki a pohárból mind agresszívebben. Egyébként a Tallus egy borzasztóan jellegzetes, összetéveszthetetlen jegyeket hordozó komló, és nem is a fősodorban van, mint a Citra vagy a Mosaic – amik a stabil alapot adják –, így ha megérzed az aromáit, következőleg nem tudod majd nem kiérezni. Na most én nem vagyok nagy rajongója sem a Tallus, sem a Krush komlóknak. De ez nem változtat a fent említett tényeken.
A korty elején semmi extra, kellemesen selymes, de nem zsíros: grépfrút, narancs. Középen berúgja az ajtót egy váratlan, markáns gyümölcsös keserűség, kézen fogva az illatban is elcsíphető friss komlós, nagyon enyhe gyantás aromával. Testessége közepes, enyhén vizes, így könnyebben is csúszik.
A lecsengésben a selymesség eltűnik, és a nyelvedre harap a szárazság, kísérve a keserűséggel, amihez ezen a ponton már hozzászoktunk, és már nem olyan markáns.
Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a könnyen ihatóság árnyékában megbújó 8% játszva falhoz vág. Mondhatnánk, hogy melengető, de nekem egy kicsit sok bele, és szerintem egy kicsit kilóg belőle az alkohol. Alapvetően pedig nagy favoritjaim a DIPA-k. A kortyok után van egy megtelepedés a szájban, tudod, az a „kétszer kell nyelni, hogy rendesen lemenjen a nyelés”…
Elvileg ígért valahol kókuszt a BrewDog, én nem találtam meg benne, de az semmit nem jelent.
Ízlések és pofonok, engem nem kapott el a „Pinball” érzése és élménye. De az megállapítható, hogy ezt a minőséget szívesen vennénk a továbbiakban is, és 2450-ért, ha rajta vagy ezen az aromaprofilon, akkor nem lesz pénzkidobás, max. nem életed fogása! De a Hazy Jane Guavánál nem jobb! Az egy meghatározó, kellemes csalódás volt…
-Borsós Bence-
