Életem első black IPA-ja. Nem lettem a stílus rabja!
Kinézetre ne tagadjuk, hogy tényleg kölcsönöz némi tiszteletet, főleg ezzel a dobozzal (később bővebben róla..). A hab kb. a fotó elkészültéig nézett ki így, aztán apadni is kezdett gőzerővel.
Első szippantásra szinte semmit nem éreztem, mondjuk, hogy semmilyen illata volt. Aztán véltem felfedezni mégis valami gyümölcsjegyes pörkölt kávét, valahol minden alatt egy kis lekváros beütéssel – hogy milyen lekvár, arra nem sikerült rájönnöm –. A citrusokat végképp nem találtam benne. Némi melegedés után, ha nagyon beleszippantasz, elkezd porzani a holland kakaópor az orrodba, szóval kezdi is azt adni, amit elképzelünk hozzá.
Ízben már elhagyjuk az érdektelenség sötét szobáját, de bevallom, néhány korty kellett, mire megszokta a szám, és el tudtam kezdeni szétválasztani dolgokat. Korty elején azonnal, ahogy az inger eléri, amit el kell neki, elkapható a citrusos, könnyed érzés, mint egy kellemes hazy-nél – marha furcsa érzés, mert az agy nem erre számítana –, és annak ellenére, hogy szinte rögtön elszáll, pár korty után konstans megmarad a szájban, mint egy hajszálvékony alap. Nem hiába, nem spórolták ki az amcsi komlókat – Simcoe, Strata és Amarillo –. Miután éppen csak felfogtuk, hogy valami a szánkban van, elkezd terjedni egy száraz, fenyős és kesernyés – nem keserű, az majd később – felhő, ami kísér egészen a végéig, ahol elkezd bekapcsolni a pörkölt kávés vonal, a lecsengésben hozzá párosult tartós száraz érzettel. Nekem ezen a ponton kezdett el dörömbölni a testes keserűség is, és az dominálja az utóízt is. Nekem hiányzik belőle egy kis malátaédesség, leheletnyi olajos oldal kísérettel.
Ez az, amikor a doboz jobban tetszik, mint a tartalma. Akkor itt néhány szó a dobozról. Az biztos, hogy a srácok jól megtanulták azt az emberiséggel egyidős alapelvet, hogy bármit el lehet adni, ha jól néz ki! Hogy utána mi lesz, az már más. A már-már ikonikus logó és a jellegzetes grafikák a dobozokon egyszerűen vonzzák a szemet, és mondjuk ki, a legtöbbször a beltartalom is kellemes perceket okoz.
Na de ez esetben…
Próbáltam kikutatni, hogy kinek készülnek ezek a sörök, vagy inkább, hogy mi akar a koncepció lenni… Hogy ez hordozza a porterek és stoutok bizonyos jegyeit, de mellőzi azok specifikus részleteit, hogy az IPA jellegzetességeit ültesse a helyére!? Biztos, hogy nem vagyok benne a célközönségben, és nem is értem a fúziót! Ugyanakkor nem zárkózom el, hogy egyszer valaki bevigyen a black IPA-k világába, és megértesse vagy megmutassa nekem, hogy mi is ez, de erre még várnom kell. Ugyanakkor, ha valakinek ez a vonal bejön, nem hiszem, hogy csalódna ebben a sörben.
-Borsós Bence-
